Második világháborúban elesett német katonák sírjaira bukkantak az egyik Ipoly híd építése közben

A helyi lakosok emlékezete alapján valószínűsíthető volt, hogy a területen elhunyt katonák sírjaira bukkannak az építők. A földmunka megkezdésekor a munkagépekkel egy időben a szlovák régészeti hivatal munkatársai is megérkeztek a helyszínre.

A katonákat vélhetően felrobbantották, majd ezen a területen hantolták el őket, így a feltáráskor csak csontokra bukkantak a régészek. A kiemelés után elszállították a maradványokat liptószentmiklósi (Liptovský Mikuláš) II. Világháborús katonai temetőbe.

A folyó két partja közötti forgalom zavartalan volt a II. Világháború pusztításáig. A háború előtt átlagosan 3 kilométerenként állt egy híd. Ezen a környéken súlyos harcok folytak és 1944-ben a visszavonuló németek a híd szlovák oldali nyílását felrobbantották.

A II. Világháborút követően a trianoni határszakaszon a hidak nagy részét megszüntették, a határt a forgalom elől elszigetelték, így sok ember vesztette el a túloldali földjét, rokoni kapcsolatait, utazási lehetőségét, templomát, iskoláját, piacát, járási székhelyét. Mindkét oldalon élők érdeke, hogy az Ipoly összekötő és éltető vízfolyás legyen. Ehhez elengedhetetlen az átkelési lehetőségek biztosítása. Jelenleg akár 40 kilométert is kénytelen utazni az, aki csupán a szomszédos faluba akar eljutni.

Ezért az Ipoly hidak újjáépítésének (Ráróspuszta-Rárós között, valamint Ipoly- Pösténypuszta-Pető (Pet’ov) között) célja – a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közös államhatárán a közúti kapcsolat helyreállítása érdekében – az Ipoly-folyó felett közúti hidak és a kétoldali kapcsolódó úthálózat kiépítése.  A hidak megépülésével az utazási idő lényegesen lerövidül.

A beruházás az ETE program (Európai Területi Együttműködés – Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program) keretében valósul meg.